Az érzelmi intelligencia szerepe szakmai szerepeinkben

Érzelmeinknek evolúciós szempontból számos alkalommal láttuk hasznát. A haragnak, félelemnek, boldogságnak, szeretetnek, meglepettségnek, undornak, bánatnak. Érzelmeink (félelmeink) figyelmeztettek. Elindították lábainkat, hogy fussunk, vagy ledermedtük, hogy láthatatlanok maradjunk. Érzelmeink külön gondolkodnak, a racionális elménkhez nem kapcsolódnak. Kognitív tudattalanként működve nem csak azonosít, hanem véleményt is formál. Érvelésinkben, döntéseikben az érzelmi agy és a racionális agy egyaránt részt vállal, szellemi teljesítményünk a kettő közös munkájával növelhető. (Goleman, 2008) 

Az érzelmi agy képes hangulataink kiegyensúlyozására, és egyben meggátolja, hogy összezavarodjunk a bajban. A fejlett érzelmi képességekkel rendelkező emberek jellemzően elégedettebbek életükkel, munkájukkal, mint azok, akik nem képesek kontrollálni érzelmeiket. Kontroll nélküli érzelmeink elvonják figyelmünket a munkáról, feladatainkról. (Goleman, 2008) 

Ma a siker a tudást, azt IQ-t jelenti, az iskolában jegyekkel értékeljük a kognitív tudást. A szupervíziós munka során azokkal a tudásokkal is foglalkozunk, amik nem az IQ-hoz kapcsolódnak. Ezek megtanulása, vagy éppen újratanulása örömmel és egyfajta kiegyensúlyozottsággal tudják eltölteni a szupervíziós folyamatban résztvevőket.  

Az érzelmek megismerése önmagában nem segít hozzá , hogy képesek legyünk felismerni mások érzéseit és empátiát gyakorolni.  Az érzelmek iránti fogékonyságunkat szükséges fejlesztenünk, hogy nehéz helyzetekben képesek legyünk kapcsolódni egymáshoz és önmagunkhoz. Ha gyakorlom saját érzéseimet felismerni adott pillanatban, azokat megtanulom értelmezni, kezelni. Megértem, hogy mit jelentenek számomra, ezáltal tudok önkontrollt gyakorolni felettük. Ez a tudás segít hozzá, hogy képes legyek felismerni mások érzéseit és empátiát gyakorolni, ezzel fejlődnek az interperszonális és intraperszonális képességeim. (Goleman, 2008)  

Tisztában lenni érzéseinkkel és az érzéseinkről alkotott gondolatainkkal adja meg az öntudatosság lehetőségét. Zsigereinket, örökségünket nem kell elutasítanunk, mert fontos szerepük van döntéseinkben. Érzelmeink melyeket leszorítunk, ott munkálkodnak bennünk. Hatnak reakcióinkra előzetes feltevéseinkre. Nem befolyásolhatjuk, hogy mikor kopogjanak be hozzánk. Negatív lelkiállapotunk kihat teljesítményünkre, figyelmünket elviszi, csökken a munkamemóriánk és a végrehajtási képességünk feladatainkban. Szükségünk van önmotivációs képességünkre ilyen helyzetekben, hogy zavaros gondolkodásunkon úrrá legyünk,  és megtaláljuk újra a fókuszpontot, ezáltal visszanyerjük szellemi teljesítő képességünket. (Goleman, 2008) 

Felhasznált irodalom:

Goleman, Daniel (2008)

Érzelmi intelligencia Háttér kiadó, Budapest